Az első világháború idején több ezer embert tettek drogfüggővé, pedig csak ápolni akarták őket.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/amikor-meg-gyogyszer-volt-a-kokain/
Ma is sokat olvashattok a drogfogyasztás problémájáról. A média, a politika, a szakemberek és az orvosok érdeklődésének is középpontjában áll. A kábítószer azonban nem csak a modern kor problémája. Már az első világháború idején is komoly gondot okoztak a drogok Magyarországon.
A háború idején dédapáink olyan fájdalomcsillapítót kaptak, amilyet ma a kábítószerélvezők használnak. Mikor a harcokban megsérültek, ezrek kaptak morfint, amitől nem csak fájdalmaik enyhültek. Euforikus állapotba kerültek, nem tudták mi történik velük, hallucináltak. Mai szóhasználattal élve “tripjük” volt.
Kábító múlt a XXI. század című tévéműsorból
Mi az a morfin?
A morfin a fájdalomcsillapításra és altatásra már az ókorban is használt ópium fő alkaloidja. Két évszázada, az 1800-as évek derekának született meg és vált elterjedtté az orvosi gyakorlatban. A feltaláló Friedrich W. Serturner német vegyész, a paderborni püspöki udvar volt gyógyszerésze, aki új gyógyszerének Morpheus, a római mitológia álomistene után, a morfium elnevezést adta. Olyan gyógyszert adott ezzel az emberiségnek, mely lehetővé tette az orvosok számára a fájdalom enyhítését és a sebészet modernizálását.
Ugyan a kezelések sikeresen zárultak, a páciensek mégis rosszul érezték magukat, miután a kezdetben tapasztalt nagyszerű, varázslatos érzés elmúlt. A morfinra ugyanis három-négy dózis után rászoktak a sérültek úgy, hogy szinte semmit sem tudtak a drogokban rejlő súlyos veszélyekről.
Az ápolás következtében több ezren váltak drogfüggővé. A háború idején egymás után tűntek el a frontra tartó kábító fájdalomcsillapítókat tartalmazó vöröskeresztes szállítmányok.
Magyar törvényekben először csak 1923-ban lehetett olvasni kábítószerekről. Világosan próbálták megfogalmazni, mit értenek alattuk. A nemzetközi egyezmény visszaélésnek minősítette, ha valaki nem orvosi céllal jutott hozzá.
Az első korlátozó intézkedéseket Amerikában hozták. A kábító fájdalomcsillapítók rendszeres használata miatt ugyanis ekkorra már az amerikai lakosság öt százaléka drogfüggő volt. Ez világszerte szigorításhoz vezetett, így az akkori Magyar Királyságban, a Horthy-korszakban is. Úgynevezett kettős recepteket vezettek be, és működött egy kábítószereket ellenőrző központi szerv (KEKSZ) is. Ők járták a gyógyszertárakat, ellenőrizték a kettős recepteket, így ki tudták nyomozni a hamisításokat.
Kábítószer használatból született remekművek
A kábítószereket nem csak a bódultság előidézésére használták. Írók és költők gyakran merítettek belőle inspirációt. A legismertebb hazai drogfogyasztó-író Csáth Géza tudatosan szokott rá, mert érdekelte tudatmódosító hatása. A Délutáni álom című elbeszéléskötetében is többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.
A világ egyik legnépszerűbb meséje az Alíz Csodaországban is egy valódi trip. Tulajdonképpen nem más, mint az oxfordi matematika-professzor, Lewis Carroll saját hallucinációinak gyűjteménye, amelyeket kábítószer fogyasztása után látott.
Érdekesség továbbá, hogy hazánk a húszas-harmincas években a legális kábítószergyártás élvonalába tartozott. Morfin tekintetében hosszú időn keresztül első helyen volt Magyarország. Ez Kabay János gyógyszerész érdeme volt. Szabadalmának köszönhetően ugyanis a morfiumot és a hozzáhasonló gyógyszereket már az értéktelen mákszalmából állították elő. Sajnos akkoriban a tudósok saját magukon próbálták ki találmányaikat. Kabay nem gondolt arra, hogy csúnya véget érhet a mákszalma tesztelése.
Kabay János sírja a budapesti Farkasréti temetőben
A két világháború között Amerikában szinte kezelhetetlenné vált a helyzet. A hatóságok soha nem látott szigorral léptek fel, ám nem a fogyasztókkal, hanem az orvosokkal szemben. Szinte minden ötödik orvost börtönbe zárták azért, mert nem tudott elszámolni a receptekkel.
Magyarországon más volt a helyzet. A kábítószerekkel főként az arisztokrata réteg élt vissza, őket pedig jellemzően nem börtönözték be. Pénzbüntetést kaptak, vagy kényszergyógykezelésre küldték őket. Nincs olyan adat, hogy hazánkban ebben az időszakban egyetlen embert is börtönbe zártak volna kábítószer miatt, beleértve a fogyasztókat és a terjesztőket is.
A bűnügyi nyilvántartás szerint ezekben az években Magyarországon alig több mint száz kábítószer-élvező élt. Közülük is a legtöbben orvosok vagy gyógyszerészek volt, hiszen ők jutottak hozzá legkönnyebben az anyaghoz. Általában azonban dédszüleinknek eszébe sem jutott kipróbálni e drogok hatását. Egyrészt akkor az átlagos, szinte nincstelen magyarok képtelenek lettek volna rendszeresen fizetni a kábítószerért. Másrészt az alkoholos italok minden igényüket kielégítettek.
Források: XXI. század, Mindennapi pszichológia, Kabay János kutatásainak előzményei, Beszélő online, képek: Wikipédia
Ajánlott bejegyzések: