Veterán amerikai tengerészgyalogosok laktak Táncsics Mihály börtönében - a grillsütő és a kosárpálya most is erről árulkodik.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/nezzetek-be-tancsics-bortonebe
Az iraki bevetésekben elfáradt tengerészgyalogosokat vezényelték ide rehabilitálódni - közülük tízen laktak abban a helyiségben is, ahonnan a pestiek 1848. március 15-én kiszabadították Táncsics Mihályt" - tudtuk meg Ráday Mihálytól, aki idegenvezetőként kalauzolta a közönséget a két napra megnyílt börtönépületben. Sajnos a börtönépületet már nem nézhetitek meg, de mi most továbbadjuk nektek, mit láttunk-hallottunk vasárnap és hétfőn.
A József-kaszárnya 1948-óta idén júniusig amerikai tulajdonban üzemelt, azonban most, 68 év után egy rövid időre megnyitották a nagyközönség számára is. A kaszárnya udvarán belépve kellemes zene, pislákoló mécsesek és félárbocra eresztett zászló adta meg a hangulatot az emlékezéshez. Nemsokára a félóránként megtartott tájékoztató beszéd is megkezdődött. Ebből igen érdekes dolgokat tudhattunk meg az épület történetéről és a ’48-as események olykor megmosolyogtató eseményeiről.
A Táncsics Mihály utca 9. szám alatti telken a középkorban a Régi királyi ház, az úgynevezett Kammerhof, épülete állt, amely tulajdonképp az uralkodó ágyasháza volt. Itt működött továbbá a pénzverde is. Ami praktikusnak bizonyult, hiszen nem kellett messzire menni, ahhoz, hogy elköltsék az itt vert pénzt. Később palotává fejlesztették az ingatlant, amit Szapolyai János 1530-ban egy szögletes bástyával egészített ki. Erről akkor úgy gondolták, elpusztíthatatlanná teszi az épületet. Szemünkkel kerestük ezt a bástyát, azonban felvilágosítottak róla, hogy épp azon állunk, és valóban: elsétálva az udvar keleti végébe csodálatos kilátás nyílt a városra.
Így szabadult meg Táncsics börtöne az "amerikai fogságból"
1948-ban az ingatlan háborús jóvátételként az Egyesült Államok tulajdonába került; a visszajuttatásáról 2006-ban írt alá szándéknyilatkozatot az akkori magyar és amerikai kormány. Nyolc év munkájának eredményeként a Táncsics-börtön két másik épülettel együtt, egy ingatlancsere keretében 2014 nyarán került vissza a magyar államhoz.
Forrás: MTI
A terület déli részén Bécs 1722-ben egy vastag falú lőporraktárt építtetett. Erről magunk is megbizonyosodhattunk, ugyanis az ablakokat bentről megvizsgálva jól kivehető a közel két méteres falvastagság. A régi lőporraktár egyik termében a nyílt napok alkalmából vetítőtermet rendeztek be. Itt az egész nap sugárzott dokumentumfilmekből további érdekességeket tudhattunk meg a forradalom időszakáról. Ezután egy lépcsőn lejutottunk a raktár földalatti részébe, a “Fekete terembe”. Ez a szoba a közhiedelemmel ellentétben nem azért van feketére festve, mert kínzások, vallatások vagy egyéb sötét dolgok színtere volt. A magyarázat sokkal prózaibb:
az amerikaiak lézerlövést gyakorolták itt,
amihez fekete háttérre volt szükség. A József-kaszárnyát 1810-ben építették a késő barokk - korai klasszicizáló stílusban. Elsősorban azonban nem is laktanyaként, hanem börtönként funkcionált. Itt voltak bebörtönözve a Habsburg-elnyomás és a szólásszabadság ellen tiltakozó magyar és román írók, politikusok, értelmiségiek. (A közembereket a lőporraktárba helyezték el.)
Fontos megemlíteni azonban, hogy itt a cellákat nem rabláncokkal kivert kőpadlós vermeknek kell elképzelni. A börtönök ablakain nem volt vasrács. Mivel alapvetően kaszárnyának épült, az elzárást úgy oldották meg, hogy kívülről bedeszkázták az ablakokat. Az itt elszállásolt raboknak volt ágya, szófája, sőt könyvszekrénye is.
A kaszárnya keleti szárnyában raboskodott Kossuth Lajos is. Legalábbis egy ideig, ugyanis átszállásolták egy udvari frontos helyiségbe, miután rajtakapták azon, hogy az ablakon át próbál levelezni az utcai járókelőkkel. Egykori cellájába egy amerikai konyhán át juthattunk be, pontosabban egy hagyományos konyhán át, amit 68 évig amerikaiak használtak ugye.
Táncsics cellája az ellenkező oldalon, az épület nyugati szárnyában volt, szintén a földszinten. Fehérre meszelt szobákban bolyongva találgattuk melyik lehetett a március 15-én kitört forradalom híres színtere. Az idegenvezetés alatt azonban megtudtuk azt is, hogy az itt bebörtönzött hazafiak kiszabadítása az utókor számára eléggé mulatságosra sikerült.
A nagy kiszabadítás ugyanis nem volt más, mint a már említett bedeszkázott ablakok kibontása. Táncsicsnak így gyakorlatilag csak ki kellett lépnie az utcaszintre. Ebben azonban állítólag úgy elfáradt, hogy rögtön utána el is aludt, de olyan mélyen, hogy képtelenek voltak felébreszteni, mikor az őt éltető közönség elé akarták vinni a Nemzeti Színházba.
A kétségbeesett forradalmárok már azon gondolkodtak, hogy valakit álszakállal Táncsicsnak maszkíroznak, de erre végül nem volt szükség. A függöny pont akkor gördült fel, mikor a színfalak mögött Laborfalvi Róza egy csók kíséretében kokárdát tűzött Jókai Mór mellkasára.
Mivel Jókainak is szakálla volt, akárcsak Táncsicsnak, a forradalmi nép őrjöngve kezdte el éltetni személyében a “kiszabadult rabot”.
Táncsics börtöne jelenleg sajnos viszonylag kevés eredeti részletet tartalmaz, sőt kicsit olyan érzésem volt, mintha valaki kiürített lakásában sétálnék. Az elmúlt évtizedek amerikai jelenléte ellenben erősen érzékelhető, főleg ha az udvaron álló két art deco stílusú építményt nézzük: a kosárpályát és a grillsütőt. A műemlék-együttesben azonban hamarosan elkezdődik a régészeti feltárás, ugyanis a Táncsics-börtön udvara alatt lehetnek IV. Béla király első budai székhelyének romjai, a feltárást követően pedig múzeummá fogják átalakítani a területet. Reméljük, erre nem kell újabb 68 évet várnunk.
Ajánlott bejegyzések: