Vajon miért volt olyan népszerű találkahely a Horváth-kert? És azt tudtátok, hogyan kapcsolódik a története a füredi Anna-bálhoz?
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ez-volt-budapest-legnepszerubb-talalkozohelye
"Legyen a Horváth-kertben, Budán /Szombaton este fél nyolc után" - hívogat a közismert sanzon, azonban ma már kevesen tudhatjátok, miért is volt olyan népszerű randevúhely az Alagút utca és Krisztina körút közé szorult kis park.
A Horváth-kertben valaha citrom- és narancsfák illatoztak, amiket az Ördögárok locsolt. A kertet kettészelő patakon még egy kis híd is átívelt, ma azonban már hiába keresnétek. Csak Nepomuki Szent János szobra emlékeztet a patakra, noha az még mindig ott van, csak épp a föld alatt, betemetve folyik a Duna irányába.
A fákat a kert egykori tulajdonosa, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond ültette. Róla kapta később nevét a park, és ő volt egyébként az is, aki annak idején Füreden az első Anna-bált rendezte a lánya számára.
Amikor az Alagút megépült 1862-ben, Buda városa megvette a területet a Horváth családtól és közparkká nyilvánította. Ugyanakkor tiszteletben tartották a gyerekszerető Horváth kikötését, miszerint a "parkban mindig lennie kell egy játszótérnek."
A Horváth-kertet azonban nem csak a kisgyerekek látogatták szívesen. A fák közé kiszűrődő zenés darabok dallama a városiakat is a parkba vonzotta. A Horváth-kert sarkában álló Budai Színkör épületében ugyanis 1843-tól német vándortársulatok szórakoztatták a közönséget. 
Később - miután 1870-ben betiltották a német nyelvű színielőadásokat - számos magyar rendező váltotta egymást, bár kevesebb sikerrel. Fennállása alatt a Színkörben 2634 előadást tartottak, és olyan hírességek léptek fel estéről-estére, mint Honthy Hanna vagy a nagy nevettető, Bilicsi Tivadar. 
A polgárokat omnibusszal vagy - az alagútpénz megfizetése után - az Alagúton keresztül gyalogosan közelítették meg a nyári színházként működő épületet. Az előadások után pedig a közeli vendéglőkbe ültek be vacsorázni vagy a Philadelphia Kávéházba, amelynek Ady Endre is gyakori vendége volt a 19-20. század fordulóján.
Az Budai Színkör épületét 1937-ben tűzveszélyesnek nyilvánították és azzal a felkiáltással bontották el, hogy a helyébe valódi kőszínházat építenek. Ez a terv azonban sajnos máig nem valósult meg, és már csak Déryné szobra őrizi a Budai Színkör épületének emlékét. 
Az elmúlt évtizedekben elhanyagolt Horváth-kertet néhány évvel ezelőtt felújították. Ma már kőburkolatos lépcsősoron tudtok lemenni a háborúban elpusztult, majd 2010-ben helyreállított Déryné szoborhoz. Felújították az Ülő nő szobrát is. Padok, pavilon és fedett terasz szolgálja a kényelmeteket. Nyáron működik a díszmedence és a szökőkút, este pedig kandeláberes világítást teszi hangulatossá a parkot. Mindez talán nektek is kedvet csinál egy fél 8-as Horváth-kerti találkozóhoz.
Az eredeti Déryné-szobrot Ligeti Miklós szobrászművész Bajor Giziről mintázta.
A parktól nem messzi krisztinavárosi plébánia- és kegytemplomban esküdött egymásnak örök hűséget gróf Széchenyi István és Seilern Crescencia.
A Nepomuki Szent János-szobor mögötti területen állt az 1878-ban felépített és 1941-ben lebontott Budai Tornacsarnok.
A nagy átnevezések korában a parkot egy rövid ideig Haydn-parknak hívták a benne álló Haydn-szobor után, ám ez az elnevezés nem gyökeresedett meg a polgárság körében.
Ajánlott bejegyzések: