Kik és mire használták az egykor szép jövő elé néző szigetet, és mi a helyzet itt ma?
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-legtitokzatosabb-sziget-budapesten/
A Népsziget egykor teljes értékű sziget volt földrajzi és kulturális értelemben is. Ma azonban már “csak” félsziget, a közösségi területként használt szerepe pedig igen megkopott, illetve jócskán átalakult. Kik és mire használták az egykor szép jövő elé néző szigetet, és kik és mire használják ma? Kirándulj velünk térben és időben a Népszigeten!
A Népsziget a Dunán, a Hajógyári-szigettől északkeletre helyezkedik el, és az Északi összekötő vasúti híd hatalmas töltése vágja ketté. A mintegy 2 km hosszú, 50 hektár felszínű szigetet 1695-ben még Saban-szigetnek hívták, a köznyelv azonban később Szúnyog-sziget, Csigás-sziget, illetve Újpesti-sziget néven is emlegette. Egykor a Duna egyik szigete volt, azonban az 1830-as években egy vékony földnyelvvel a Zsilip utcán át Újpesthez kapcsolták, azóta valójában félsziget.
Az ipari forradalom idején a sziget környékén is elszaporodtak a gyárak. A leválasztott keleti öbölben létrehoztak egy téli kikötőt. A parton megépítették a Pesti és Fiumei Hajógyár Váci úti telepét, továbbá a Téli kikötőbe települt a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár is.
Az eliparosodott sziget számára az első világháború után csillant fel a teljes arculatváltás lehetősége. A magyar sportdiplomácia ugyanis vesztes országként is komoly erőfeszítéseket tett az 1928-as olimpiai játékok megrendezésére, amelynek fő helyszíne az "Ujpesti-Szunyog-sziget" lett volna. A nagyszabású beruházás által a terület szervesen bekapcsolódhatott volna a város vérkeringésébe, sajnos azonban e tervek végül nem váltak valóra.
A meghiúsult Olimpia sportlétesítményeiből csak a csónakházak valósultak meg. A sziget ennek köszönhetően a két világháború között a sportolni, pihenni és kikapcsolódni vágyók otthonává vált: nyugati oldala szabad strandként működött, céges üdülők épültek, az öböl felőli oldalon pedig kajak- és kenuszakosztályok telepei létesültek. 1980-ban kezdődött a szomszédos Palotai-szigeten a szennyvíztisztító építése, és nagyjából ekkorra a Népsziget beépítettsége is elérte maximumát.
A rendszerváltás után a sziget elvesztette funkcióját. Alig maradt rajta üzem, a növényzet pedig ismét elkezdte térhódítását a lepusztult épületek felett. Az egykori vízi-világ mostanra az iparosodás és a szocializmus maradványainak szellem-szigetévé változott.
A Népszigetet manapság Budapest kevésbé ismert, “titkos szigetei” közt tartják számon, hiszen kevesen tévednek ide - leszámítva a romos épületek közt megbúvó szipusokat és vadkempingező hajléktalanokat. Sok a szemét, és a szennyvíztisztító közeléből áradó szag sem csábít kellemes sétára.
Aki azonban e körülményeken átlendülve mégis beleveti magát a sziget zöldellő környezetbe, rejtett kincsekre bukkanhat. A Népszigeten működik egy lovarda és egy kutyaiskola, sőt egy kecskékkel, tyúkokkal és egyéb háziállatokkal népes állatparkot is meglátogathatunk a híd lábánál. Ha szabadidőtöltés közben megszomjaznánk, illetve megéheznénk, két sörözőbe is beülhetünk hekket, hotdogot és egyéb vízparti-ételeket enni.
A szigetet manapság a sportolók használják ki a legjobban, főként evezős, kajak-kenus telepek működnek itt, de rendeznek vízi majálist és más, a Dunához köthető rendezvények is vannak rendszeresen.
Viszonylagos lepukkantságától eltekintve a Népsziget vadregényes ösvényei, és homokos partja különleges helyszín sétálni, futni, vagy biciklizni vágyóknak. A sziget déli csúcsánál nemrég felépült hatalmas Marina parti lakópark remélhetőleg segít majd fellendíteni a sziget rendezését is. Mindenesetre bízunk benne, hogy a sikertelen olimpiai pályázattal nem szállt el örökre a Népsziget nagy lehetősége.
Ajánlott bejegyzések: